Sokan felismerték vagy megtapasztalták, hogy a tudat minden lény és dolog közös esszenciája, mégis ahogy a testüket érzékelik, ahogy a világot tapasztalják az inkább azt a régi hiedelmet táplálja, hogy a fizikai világ, az élettelen anyag az elsődleges megjelenés, amiből látszólag a tudatosság származik. A jógameditációk azok az eszközök, amelyek segítségével megtanuljuk a tudatosság perspektívájából érzékelni a testünket és a világot, így ez fokozatosan összhangba kerül azzal a megélésünkkel, hogy mindent a tudatként ismerünk fel és minden megjelenés a tudatosság modulációja.
Az elcsendesedés során felismerjük, hogy ami valójában vagyunk, az a tiszta tudatosság, ami korlátlan, osztatlan, örökkévaló és ebből következően csak egy van belőle. A korlátlan és végtelen tudatban nincs helye a különálló én fogalmának – rájövünk, hogy ez csak az elme szüleménye. Soha többé nem marad kétség – ez teljesen nyilvánvalóvá válik.
A különálló Én érzete, a gondolkodás és az érzékelés mélyen beivódott szokásaiból ered, így az egység tudatos felismerése után is még egy ideig automatikusan tovább él, bár fokozatosan egyre kisebb erővel. Ezek a szokások azokból a korábbi erőfeszítésekből erednek, amelyekkel igyekeztünk megvédeni vagy előtérbe helyezni azt a különálló ént, aminek egykor magunkat gondoltuk. Ha már nem táplálja ezeket a szokásokat az elkülönülés hiedelme, akkor fokozatosan alábbhagynak, és végül eltűnnek.
Ez egy teljesen természetes, automatikus folyamat, de jellemzően hosszú időbe telik. Időről időre felmerülhetnek olyan körülmények, amelyek a testben, érzéseinkben, gondolatainkban az elkülönülés régi érzéseit idézik elő, és a körülményekre adott válaszreakciónk az elkülönülés maradványainak tovább éléséről árulkodik. Egyszerűen csak vegyük észre, amikor ez megtörténik és engedjük meg magunknak, hogy visszatérjünk a tudatosságban való tartózkodáshoz.
Rupert Spira és Francis Lucille a kasmíri saivizmusból származó módszereket használnak, hogy segítsenek együttműködni ezzel a természetes folyamattal. Rupert Spira elvonulásain és online előadásain rendszeresen találkozhatunk a jógameditációval. Ezek különösen azok számára jelentenek hatékony segítséget, akik már valamilyen élethelyzetükben bepillantást nyertek saját valódi természetükbe és szeretnék ezt a megtapasztalást kiterjeszteni.
Fontos, hogy ezeket a jógameditációkat ne tekintsük az elme fegyelmezésére irányuló gyakorlatnak. Csak egy különálló Én akar fegyelmet alkalmazni önmagára, vagy akar gyakorolni valamit annak érdekében, hogy „eljusson valahová”. Mindössze arra van szükség, hogy tudatosan megmaradjunk olyannak, amilyenek eredendően vagyunk. Ha eközben azt érezzük, hogy a jógameditációkból származó technikák felé vonzódunk, akkor kövessük ezt a természetes vonzást.